1957. július 7-én születtem a zentai kórházban.
Gyermekkoromat a Csókához tartozó Réti-majorban töltöttem, ott, ahol a könyvben szereplő Borbély Lajos is.
Édesapám élmunkás és munkavezető volt az állami birtokon (édesanyám ugyanott a munkáskonyhán főzött), az ő védőszárnyai alatt nőttem fel, vala-mint kiterjedt rokonságom körében, mintegy védett rezervátumban.
Az általános iskolát Csókán fejeztem be, és a helybeli könyvtár egyik leg-elszántabb olvasói közé tartoztam. A Zentai Gimnáziumban érettségiztem, mindezidáig anyanyelven tanulva.
Ezt követően Újvidéken a Bölcsészettudományi Tanszék történelem szakán tanultam, zömmel szerb nyelven vizsgázva.
A kötelező katonai szolgálat és a diplomaszerzés után (egy rövid csókai és palicsi kitérő után) Magyarkanizsán kezdtem el dolgozni, ott találtam rá életem párjára, a szintén pedagóguspályán küzdő Basa, szül. Kovács Rózsára.
A 80-as évek végén kitörő háborúk elől Magyarországra települtünk át, ahol fél évtizedig a mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnáziumban dolgoztunk.
A háborús hisztéria csökkenésével újra hazaköltöztünk, és az Óbecsei Gimnáziumban tanítottunk.
Rövid időre újra Magyarország következett, majd a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium tanáraként tevékenykedtem.
Szabadidőmet kutatómunkával töltöm, e kiadvány is a több évtizedes kutakodás eredménye.
Tehetségek szolgálatáért éves díj – Vajdasági Tehetségsegítő Tanács Szabadka, 2018.