Párhuzamos életrajzok

Pikler és Ágoston nem a nagy Plutarkhosz hősei, de sorsukban és a hazájuk, illetve nemzetük ellen elkövetett tetteikben igazi ókori görök-római jellemek!

Pikler Gyula

(Temesvár, 1864.május 21 – Budapest, 1937. november 28.)

jogászbölcsész, egyetemi tanár

Az askenázi zsidóság csak később telepedett meg, különösen a kiegyezést követően. 1862-ben a kongresszus-hoz csatlakozott hitközségi tagok önkéntes adományaiból felépült az új zsinagóga, az ortodox hitközség 1871-ben alakult meg.

1867-et követően az addig német jellegű katona-erődvárosban is ugrásszerűen megnőtt a zsidóság lélekszáma, míg az 1870-es években a város kb. 35 000 lakosából több mint 20 000 volt német és negyed annyi magyar, a zsidóságot nem mutatták ki. 1900-ban az addig több, mint 60 000 lakosból 30 000 volt német és már szinte ugyanannyi magyar, ekkor már a magyarok között mutatták ki a Béga-parti városban élő (addigra anyanyelvet váltó) 5788 izraelita vallású (zsidó) polgárt. A zömmel magyar betelepülők által lakott gyárvárosban élő zsidók a harmadik utas (sem kongresszusi, sem ortodox szervezet) – status quo ante – irányzatot követő hitközsége élére 1867 decemberében dr. Singer Jakab rabbi lett kinevezve. Az új egyházi vezető elkötele-zett, meghatározó élharcosa volt a temesvári zsidóság magyarosodásának.

A temesvári oktatás helyzete – A német kultúrájú Pikler-Singer család legidősebb gyermekük iskoláztatásakor méltán eshetett gondba, hiszen az elemi iskolák a kiegyezésig, csak az 1855-56-ik tanévben kezdték a magyar olvasást és nyelvtant is a tantárgyak közé felvenni.

Ungváron – Édesapját idővel áthelyezték az ország másik szegletében lévő Ungvárra, ahol szintén tanítóként dolgozott. Már az Ung vármegyei székhelyen születtek meg testvérei, két öccse és esetleg két leánytestvére is. Az idősebb fiútestvére az Ármin nevet kapta, de később, valószínűleg akkor, amikor katolizált, azt Henrikre változtatta, ő végzett gépészmérnök lett, majd gépgyári igazgató. Öccse már Árpád néven lett híres hírlapíró, ekkor már a vezetéknevét Pásztorra magyarosítva. Úgy tűnik, hogy mindkét Pikler fiú Budapestre kerülve Freund lányt vett feleségül.

Az ungvári főgimnázium – Az ifjú Pikler Gyula a méltán híres ungvári katolikus (volt jezsuita) gimnáziumba került. Az ma már nehezen kinyomozható, hogy miért vállalta a család ezt a megoldást, talán valamelyik rokonuk áll a történet mögött. Ungvár teljesen más képet mutatott a német jellegű Temesvárnál, a tízezernyi lakos szinte teljesen magyar anyanyelvű volt (beleértve a lakosság felét kitévő zsidókat is). Itt érettségizett, ahol a gimnázium volt tanáráról, a papköltőről elnevezett Dayka Gábor Önképző Kör felkarolta a szerény anyagi hátterű, de tehetséges fiatalokat. 

 Pulszky és követői tudatosan építették ki az ország új politikai elitjét tudva tudván, hogy a jogrendszeren keresztül megszerezhető és/vagy ellenőrizhető a politikai hatalom is. Pikler volt az egyik első hírnöke annak az új generációnak, amely a hagyományosan nemzeti elkötelezettségű joghallgatók mellett már megjelenítette a nyugatias trendeket.

A jogi kar eleddig a magyar nemesi-kisnemesi rétegből táplálkozott, a kiegyezést követően viszont rendkívül gyorsan megjelent a zsidó polgárságból delegált diáktömeg. Első zsidó származásúként Szászy-Schwarz Gusztáv 1885-től lett a római jog magántanára, majd 1892-ben a római jog rendkívüli tanára, 1894-ben pedig ugyanennek a tárgynak rendes tanára a Budapesti Tudományegyetemen. A karon nemsokára valóságos harc kezdődött a helyzetüket féltő, és a lehetőségüket tágítani akaró hallgatók között.

Pikler még egyetemista korában (1885-ben) jelentős feltűnést keltett az angol klasszikus köz-gazdaságtan megalapozójáról, David Ricardoról írt kritikai ismertetésével, amit az egyetem nyomdája publikált. 1886-ban (22 évesen) jogbölcseletből magántanári képesítést szerzett. Ebben az esztendőben ismét kritikai tanulmányt közölt Gyulai Pál polihisztor-egyetemi tanár évente három alkalommal megjelenő kulturális folyóiratában, a Budapesti Szemlében az angol evolucionista Herbert Spencer könyvéről „The Man versus the State”. A tanulmányban bírálja Spencernek a szabad versenyt, a magántulajdon szabadságát feltétlen elvvé emelő politikai felfogását, azok ugyanis Pikler szerint „… a socialis kérdést nyíltan hagyják …”.

Spencer művét különben Lechner László plébános-költő, a fehértemplomi (Temes v.m.) főgimnázium tanára fordította magyarra, nos ilyen tanárok voltak régebben a magyar közoktatásban.

Az országban másodikként alapítva és az 1872. november 10-én ünnepi üléssel megkezdte működését a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem. 1881. január 14-én kapta a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem nevet.

Egyetemi oktató – Miután Pikler Gyula államtudományi doktorátust szerzett, 1890-ben megpályázta a kolozsvári jogi kar jog-bölcseleti tanszékét, ahol Berde Áron a nemzetgazdaság- és pénzügytan nyilványos rendes tanára, a jog- és államtudományi kar volt dékánja 1890 őszén nyugalomba vonult.  Míg Verseghi Nagy Ferenc a kereskedelmi és váltójog tanszékvezető tanára Kolozsvárról  a Budapesti Tudományegyetemre került. Azonban Haller Károly, aki a jog- és államtudományi karnak az 1890/91-es tanévben dékánja volt, a pályázatot elutasította.

Pikler, aki saját maga képességét rendkívül magasra értékelte, nehezen tért napirendre az elutasítás miatt, ekkor Conchához (aki ekkor Budapesti Tudományegyetemen a politika magán-tanára volt) írt levelében kikelt a fennálló szokások ellen, miszerint a kinevezésnél ismét győzött az „anciennitás” (a kor miatti rangbeli elsőbbség).  Ez az önérzetes megnyilvánulás min-denképpen méltatlan volt Werner Rezső professzort illetően, aki két évvel korábban lett a bölcsészeti jogtan, a jogtudományi enciklopédia és a tételes nemzetközi jog tanára a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen.

A kárpótlásra nem kellett sokig várni Piklernek, mentora közbenjárására Vécsey Tamás, a székesfővárosi egyetem jogtudományi karának dékánja jóváhagyásával 1891-ben megkapta a budapesti karra szóló címzetes rendkívüli tanári címet. Pikler Gyula így feladhatta a képviselőház segédkönyvtárnoki állását, végre teljes erejével a tudományos munkához fordulhatott.

Saját megfogalmazása szerinti értékmentes jogszociológiáját az 1892-ben megjelent Bevezető a jogbölcseletbe című munkájában fejtette ki. Pikler e korszakos művében leszámolt a német természetjoggal, mely elv az ő idejében Magyarországon is érvényes irányvonal volt. A politika meghozza Pikler szerencséjét, Pulszky Ágost ugyanis 1904-ben leköszönt a kated-ráról, amikor barátja báró Eötvös Loránd az első Wekerle-kormány kultuszminisztere (vallás- és közoktatási miniszter) kérésére elvállalta a tárca államtitkári posztját. 

Piklert (a millenium évében) nyilvános rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték ki. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult a visszavonuló nagyság bizalma, valamint az örök támogató Concha Győző befolyása is. Pikler Gyula ezután egészen 1920-ig a fővárosi egyetem jog- és államböl-cselet rendes tanára volt, folytatva Pulszky szociológiai rendszertanát, aki középutat keresett a liberális és szocialisztikus tanok között.  

Pikler fő művében, az 1897-ben megjelent A jog keletkezéséről című munkájában jelenik meg a pozitivizmus fogalma. Szerinte a jogbölcsész feladata, hogy a jogfejlődést összekapcsolja a társadalom tudományos magyarázatával, Pikler híres fordulata szerint „a természetjogot a jog természetrajzával helyettesítse”. A Pikler-féle belátásos elmélet azt tanítja, hogy az emberek racionális módon alkotnak jogot, államot, egyesületet, tehát bármiféle intézményt, amennyiben ugyanis belátják, felfedezik, hogy szükségleteiket célszerűbben ki tudják elégíteni valamely új intézménnyel, mint a megelőzővel.

1903-tól rendes tanárrá nevezték ki, az előterjesztést a kinevezésre Concha Győző tette, aki annak ellenére támogatta, hogy Piklerrel sem társadalmi, sem jogbölcseleti nézeteiket illetően nem egyezett. A jelenkor haladója ezt így jellemzi: „Mindenesetre a konzervatív-reakciós fel-fogású (bolsevik szokás a megbélyegzés) Concha szép vonása, hogy támogatta a tőle eszmeileg távolálló Piklert, aki mellett a tanszabadság elvének védelmében akkor is fellépett, amikor az úgynevezett keresztes ifjak 1901-ben Pikler egyetemi előadásai ellen tüntetést szerveztek”.

Milyen kár, hogy ez a lovagias szemlélet a progresszíveknél nem létezik.

Az elkövetők a letört kereszt helyébe Dávid-csillag rajzoltak. Jó bulinak tűnik keresztet tördelni! – Budapest ma (is).

Az ügy felkavarta a kedélyeket, a „merénylettel” két joghallgatót is megvádoltak, kiemelve tanáruk, Pikler Gyula felbújtó szerepét. A provokáció hívó szónak számított a joghallgatók között, végzetes és végleges táborokra szakadt az ország egyik legfontosabb elitképző intézménye. Talán ez is volt a dolog lényege! A budapesti tudományegyetemen már a század első évei óta működő egyetemi klubok közül megemlíthetőek pl. a katolikus Szent Imre Kör, a protestáns Bethlen Gábor Kör, a cionista Makkabea Kör.

Pikler Gyula „forradalmár” hírnevét az 1901. április 26-án az egyik napilapban megjelent cikk alapozta meg, Anarkia az egyetemen címmel. Az írás szerint Pikler Gyula, a jogbölcselet rendes tanára „a cinizmust hirdeti az élet vezérelvének”, előadásán egyenesen kijelentette: „Az én célom az, hogy az Önök szívéből az olyan kicsinyes fogalmakat, mint a haza, nemzet kiirt-sam.” Az újságcikk hatására Pikler előadásának végén Köpösdy Dezső joghallgató, az Egyetemi Kör elnöke felhívta a professzort, hogy határolódjon el a lapban megjelent állításoktól.

A Pikler ügy – Az 1901-es egyetemi „kereszt-mozgalom” elnevezés alatt fut be mind máig karriert a „Pikler ügy”. A megtámadott tanár mellett azonnal fölsorakoztak tanítványai, akik aláírásukkal (itt az ősbűn) ellátott nyilatkozatot állítottak össze. Azt azonban átadni nem tudták, ugyanis az „antiszemita jelszavaktól sem mentes tolakodásban” többen tettleg is bántalmazták egymást.  Az egyetemi tanács a verekedő táborok két-két tagját egy évre, az ügyet kirobbantó Köpösdy Dezsőt pedig örökre kizárta az egyetemről.

A Pikler-ügyet folyamatosan (a progresszió oldaláról) figyelemmel kísérő újságíró, Ady Endre is beszámolt az események részleteiről.  Tárcájában nem riadt vissza a célszemély megalázásától, valamint a tőle már megszokott katolikusellenességtől sem. Pikler Gyula egyetemi rangját nem viselhették meg ezek az események, már 1902-től a jog-és állambölcselet, a nemzetközi köz- és magánjog, a jog- és államtudományi enciklopédia nyilvános rendkívüli tanára, egyben a jogbölcseleti és összehasonlító jogtudományi szeminárium igazgatója. Pikler egyetemi előadásait telt házzal tartotta, azokat nemcsak az egyetemi hallgatók, hanem más karokról, illetve a közéletből is látogatták; a tanúk vallomása szerint a megnyerő előadókészségű, lebilincselő előadómodorú professzor kíméletlenül és nyersen lépett fel a közjogi mítoszok, az államot illető „organikus” elképzelések ellen.

hamarosan a meggazdagodott és ezzel befolyást nyert – elsősorban zsidó – polgárság prog-resszív irányba vitte el a szervezetet. –Jankó János karikatúrája Pulszky Ferencről a Borsszem Jankó c. politikai élclapban.

A Szimbolikus Nagypáholy tagjai között megtalálhatjuk a teljesség igénye nélkül pl.: Apáthy István zoológust, a kolozsvári egyetem rektorát, újfent Haller Károly jogászt, egyetemi tanárt,Berinkey Dénes jogtudóst, későbbi miniszterelnököt, a Huszadik Század című folyóirat egyik alapító tagját, Espersit János ügyvédet, a Csanád vármegyei Nemzeti Tanács elnökét, később József Attila pártfogóját, Harkányi Ede ügyvéd-szociográfust, a Társadalomtudományi Társaság alapító tagját, Jászi Oszkár társadalomtudós-politikust, a Károlyi kormány tárca nélküli miniszterét, Kunfi Zsigmond irodalomtörténészpolitikust, szintén a  Károlyi-kormány  tárca nélküli miniszterét, közoktatási népbiztost, a Galilei-Körös Rónai Zoltán ügyvéd-szociológust, belügyi népbiztoshelyettest, Kunfi Zsigmond sógorát, id.Wekerle Sándor jogász-politikust, és egyben az első polgári származású miniszterelnököt, Madzsar József szociáltudós-társadalom-politikust,Pikler Gyula jogtudóst,Kincs Gyula sajtótörténész-református főgimnáziumi tanárt (Zilah), Ady Endre tanárát és mentorát, és nem utolsó sorban az Ady fivéreket (Endre és Lajos) stb., a művészeknek, színészeknek, újságíróknak se szeri se száma.

Ha hatalomra törsz, előbb befolyásoló hálózatot hozzál létre, ezt az elvet követve 1901-ben Pulszky Ágost (habár az előbbieket tagadta) elnökletével megalakult a Társadalomtudományi Társaság. Az uralkodó konzervatív-feudális elveket meghaladó polgári radikális megoldások sikeréért küzdve, elindították az országot a csendes, majd zajos polgárháború utján.

hátterét képező szellemlények is (mint pl. Braun Róbert, Kőhalmi Béla, Madzsar József és Pikler Blanka – Szabó Ervin munkatársai -, valamint Jászi Oszkár, Rónai Zoltán stb.).

A társaság fő szócsövének számított a Gratz Gusztáv szerkesztésében 1900-ban létrejött Huszadik Század c. társadalomtudományi folyóirat. Gratz a folyóirat szerkesztése mellett megindította a Társadalomtudományi Könyvtár című sorozatot. A Könyvtár a korabeli nemzetközi szociológiai irodalom javát ültette át magyar nyelvre.

főként az egyház és az iskola szétválasztásának követelésében öltött testet. Fényes Samu életútja – nemsokkal Pikler előtt végzett a jogi karon – kristálytisztán megmutatja, hogy a franciás polgári radikális (jakobinus) hogyan jut el alkalomadtán a bolsevik diktatúra kiszolgálójáig.

1906 tavaszán megalakult a Társadalomtudmányok Szabad Iskolája. A szervezet titkára és előadója Harkányi Ede ügyvéd, valamint elnöke Somló Bódog és társelnöke Pikler Gyula jogtudósok körül alakult ki az a szellemi kör, amely a szociológia módszereit és szempontjait szembe fordította a nemzeti historizmus történet- és társadalomszemléletével.

A nagypolitika ezúttal is beleszólt az események alakulásába, az 1905-ös kormányválság következményeként 1906 tavaszán a konzervatív ellenzékiek kivonultak a Társaságból. A nemzeti konzervatívok Magyar Társadalomtudományi Egyesület néven folytatták munkájukat.

Ekkor ugyanis újra Wekerle Sándor, immáron a szövetkezett ellenzék (először a kiegyezés óta) jelöltje alakíthatott kormányt. 1906-tól a Társadalomtudományi Társaságban helyet kaptak a marxisták, köztük Jászi Oszkár (Pulszky volt tanítványa) és Szabó Ervin írásai is – a társaság rossz szelleme, a megszállott anarchista-szocialista könyvtáros, aki a nemzetközi forradalmár hálózat hazai megbízottjaként működött.

Pikler Gyula, a „forradalmár” – A nyilvános összeütközésére a haladó és a konzervatív tábor között Pécsett került sor. 1907-ben Pikler Gyula a társaság újonnan választott elnökeként a tár-saság programját így fogalmazta meg: „(…) Szociális politikánk kell hogy legyen ezentúl is: az elnyomottak és a kitagadottak felemelése, egy megelégedett, jólétben élő magyar nép meg-teremtése a tudomány, a műveltség és a felvilágosodás segítségével.”

Rögtön a kiválás után ugyanis a Szabad Lyceum tudományt és ismeretet terjesztő társaság javaslatára a Társadalomtudományi Társaság elnökeként előkészítette a szabadtanítás pécsi kongresszusát. Az angol mintára alakult országos egyesület szervezte az egyetemi oktatásban nem részesült középosztályú felnőttek magasabb kiképzését, egyben a nők gazdasági nevelését háztartási kurzusok útján.

Gyula (a kongresszus társelnöke), akik mind a joghoz és a szociológiához kötődtek. A kevés bölcsész legjelentősebb képviselője volt az előadók között Marczali Henrik történetíró, a Budapesti Tudományegyetemen az Árpád-kori magyar történet nyilvános rendes tanára.

A haladók ellenfelei „a teológus-metafizikai szemlélet képviselői” is bejelentették a részvételüket, mint a magyar antiszemitizmus hirdetője Prohászka Ottokár, akit székesfehérvári püspökként „a  20. század eleji katolikus megújulás egyik programadójá”nak tartottak, valamint felszólalt Giesswein Sándor apát, a Keresztényszociális Egyesületek Szövetségének elnöke és Kenedi Géza ügyvéd-újságíró, a Tisza István politikáját támogató Az Újság  főmunkatársa is.

A pécsi polgári kaszinó nagytermében ez év október 2-6-a között megtartott kongresszus leghevesebb vitáit Pikler Gyula előadása váltotta ki: a jogtudós, aki az elhíresült egyetemi előadásain már korábban kijelentette, hogy: „Az én célom az, hogy az Önök szívéből az olyan kicsinyes fogalmakat, mint a haza, nemzet kiirtsam”, ezúttal sem kímélte a fennálló rendet „A szabad tanítás tárgyai és módjai” címmel megtartott előadásán. Ne higgyünk – fejtette ki – feltétlenül az ideáloknak, „amelyek csak eszköz jellegével bírnak”; „a boldogság követelése örök,… az ideálok változnak”…  az embernek nem kötelessége, hogy egy természetfeletti lénynek szol-gáljon. Pikler megtámadta azt a jézusi tételt is, amely szerint az erkölcsi magatartás alapvető normája, hogy „szeresd felebarátodat mint tenmagadat”.

zajosan a Pikler és a haladók mellett fog-lalt állást, így az együttes záróülésen a keresztényszocialisták legnagyobb része már meg sem jelent. Mindenesetre Pikler Gyula lett a haladó tábor hőse, az a tudós, aki a „katolikus naivitást és szemforgatást” leleplezte és pellengérre állította. Immáron nyilvánvalóvá vált, hogy az ország szellemi elitje megkezdte a kultúrharcot (Kulturkampf), a jövő és egyben a múlt birtoklásáért. Persze a küzdő felek elfejtették, hogy Magyarország nem a Német Birodalom (mindkét fél példaképe), attól sokkal törékenyebb és sokkal több a vesztenivalója.

Ebben az esztendőben csatlakozott a pánszláv felbújtó cári Oroszország a szívélyes megegygyezőkhöz (Nagy-Britannia és Franciaország), a háborút már megtervezték, Magyarország sorsa megpecsételődött! De ilyen kicsinyes és távoli dolgok nem izgatták a felajzott hazai közvéleményt (pro és kontra). A konzervatívok válasza sem maradt el, az elvileg az ellenzékből összeállt kormány (Apponyi Albert kultuszminiszter) és az egyház sajtója éleshangú támadást indított, a Budapesti Hírlap arra hívta fel ,,a nemzeti közvélemény” figyelmét, hogy Pécs súlyos figyelmeztetés volt mindazok számára, akik nem akarják tétlenül nézni ,,a marxizmus megszállottjai” térnyerését.

„Célunk az ország megmagyarosodása  a jog és a kultúra alkotmányos eszközeivel. Álmunk a harmincmillió magyar által lakott magyar birodalom, amely nemcsak a szláv, hanem az Európára ugyancsak veszélyt jelentő német túlsúlynak is ellenerőt kell jelentenie”.

Nos ez a megkésett megoldás még azokat a nemzetiségi vezetőket is (nem voltak túl sokan) elfordította a magyarokkal való megegyezéstől, akik hajlandóak lettek volna egy közös hazában gondolkodni. Viszont raconálisan eluta-sította az általános választójog bevezetésének baloldali követelését, mert az ország területi épségét féltette tőle. Még a Kongresszus évében jelent meg egy röpirat: Tudomány-e Pikler Gyula tanítása vagy egyszerűen csak demagógia? címmel, amelyben zavarosnak, lázítónak nevezik Pikler tanait. Egy papképviselő interpellált a képviselőházban „Pikler Gyula egyetemi tanár tudományos elfajulásai” ellen, kifogásolta Pikler fellépésének az „általános keresztény műveltség” ellen irányuló jellegét; Jehlicska Ferenc paptanár Pikler tanárt destruktívnak nevezte a családra, az államra, a vallásra nézve; e tan – olvasható itt – anarchiához vezet, szerzője hedonista, a vágyaknak élő ember … stb.

A Galilei Kör megihletője – Pikler Gyula tanári pályája izgalmaktól sem volt mentes; a pécsi szabadtanítási kongresszuson 1907-ben való szereplése nyomán a nemzetileg elkötelezett Veöreös Jenő győri ügyvéd-jogi író feljelentést tett ellene a karnál. A feljelentés nyomán fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat indult ellene, természetesen felmentő ítélettel. Az, hogy Pikler került ismét a támadások célkeresztjébe került, nyilván „előéletével” magyarázható, a budapesti egyetem tanára lévén, az egyetemi katedráról hirdethette antifeudális, antiklerikális nézeteit, a radikális tábor vezetői jórészt az ő tanítványi voltak. „A kortársak visszaemlékezései szerint kiváló előadó volt; egyetemi előadásait nemcsak az egyetemi hallgatók látogatták, hanem azok rendszerint kívülállókkal telt teremben folytak. A tanúk vallomása szerint megnyerő volt előadókészsége”.

Pikler Gyula hírnevét a Galilei Kör egyesület létrejötte alapozta meg. Az ateista-materialista diákegyesület, a Kör a Pikler Gyulát támadó légkörben alakult meg, „a szabadgondolkodó, szociális és progresszív érzésű főiskolai hallgatók” 1908. november 22-én hozták létre. Eredetileg Piklerről akarták elnevezni, ő azonban maga helyett a tudomány igazsága mellett kiálló Galileo Galileit ajánlotta. Úgy tűnik, Pikler Gyula már elunta a folyamatos barikádharcot, ő nem forradalmárnak született. Ezek után igyekezett magát távoltartani a napi politikától.

követői voltak: pl. Seidler Ernő, aki szintén Szabó Ervin unokatestvére, később vörös terrorista, majd a Tanácsköztársaságban karriert befutó Varga Jenőt, Kunfi Zsigmondot, Rónai Zoltánt, Faber Oszkárt stb. A Kör aktivistái közül sokan kerültek a radikális politikai mozgalom soraiba: a Kör titkára volt többek között Rákosi Mátyás, Pogány József, Korvin Ottó és Lukács György (Somló Bódog tanítványa), akik később a Tanácshatalom idején véreskezű népbiztosokká váltak, megannyi dicső példánya a megszállott gazembereknek.

A radikális uszítás mellett a Galilei Kör társadalomtudományi ismeretterjesztő füzeteket, a modern természettudomány legújabb eredményeit összefoglaló kiadványok sorozatát is megjelentette. Ady Endre a Galilei Kör fiataljaiban a jövő, a demokratikus Magyarország megteremtésének zálogát üdvözölte, s több versében köszöntötte őket. A Kör a Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének fiókjaként működött, hivatalos lapja a Vámos Henrik ügyvéd által szerkesztett Szabadgondolat c. időszaki lap volt. A Kör szoros kapcsolatban állt a Társadalomtudományi Társasággal és a Martinovics-páhollyal.

Eltávolodás a radikalizmustól – Pikler Gyula ezek után csak kevéssé vett részt a mozgalomban. 1907-től fogva egyre inkább lélektani (pszichológiai) kísérletei kötötték le minden érdeklődését, 1909-ben jelent meg A lélektan alapelvei című könyve. A mű bevezetőjében azt írja, hogy itt azokat a tételeket foglalja egybe, amelyeket korábbi jogbölcseleti műveiben kifejtett – igaz, hogy ezt új formában, lélektani megfogalmazásban teszi. A nemzetközi elismeréséről is tanúskodik, hogy tagja volt az Institut International de Sociologie-nek, továbbá a svájci Genfben megtartott VI. Nemzetközi Lélektani Kongresszus előkészítő bizottságának.

Pikler Gyula 1910 után visszavonult minden politikai tevékenységtől, ugyanis az országot az 1905-óta vezette, Piklerhez közel álló Függetlenségi Párt kormányának szinte egyetlen törek-vését sem sikerült megvalósítania. Amikor 1910 elején Tisza István megalapította a pártját –Nemzeti Munkapárt – az győzött is az ez évi választásokon. A régi szabadelvűek, akiket Pikler folyton ostorozott, visszakerültek a hatalomba. Ezek után talán nem meglepő, hogy a csalódott Pikler Gyulának csökkent az érdeklődése az egyetemi munka iránt is: az egész 1912/13. tanév-ben, majd az 1913/14. tanévben is szabadságon volt.

A népbarát könyvtárosok akcióban – Pikler megérezhette, hogy immáron a radikálisok ateizmusukból fakadó gátlástalan és szégyentelen vállalkozásainak ideje következik. Első távozását talán a Tisza István elleni merénylet (nem utolsó, de ezúttal sikertelen) ihlethette. Kovács Gyula ellenzéki képviselő, akit kitiltottak a parlamentből, 1912. június 7-én revolverrel a kezében berontott az ellenzéktől mentes terembe és háromszor

A merényletet a baráti körükhöz tartozó Madzsar Józseftől lopott pisztollyal akarta elkövetni el (inkább kapta). A merényletet Tisza István lemondása miatt elhalasztották. 1918. október 16-án Lékai János újságíró –  a Galilei Kör és a Korvin Ottó vezette forradalmi szocialisták (antimilitarista csoportnak hívták őket akkoriban) tagja – nem tudott bánni fegyverével, és a legnagyobb tudású magyar miniszterelnök ezúttal is megmenekült. De ami késik, nem múlik: 1918. október 31-én az ún. őszirózsás forradalom napján, állítólag ismeretlen katonák otthonában agyonlőtték a funkció nélküli Tisza Istvánt.

Forradalmak követik egymást, miközben az ezeréves haza elvész – Pikler Gyulát az 1918-as „őszirózsás” forradalom eseményei még lelkesítették, a jogi karon „az új világ és társadalmi felfogásainak kialakulásáról” c. tartott nagyhatású előadást. 1918 decemberében megválasztották az éppen megalakult Alkotóművészek és Tudományos Kutatók Szövetségének elnökévé. Ekkor az egyetemi autonómia sérelme miatt a kormányzattal kialakult konfliktusban Pikler kompromisszumos javaslatával támogatta a hét új jogi kari professzor kinevezését.

Habár a hatalmat megszerezték azok, akiktől ez idáig az ország jobbítását várta, csalódnia kellett. Trianon előrevetítette árnyát, az ország „végei” napokon belül az Antant megszállása alá kerültek, szülővárosában hol szerb, hol pedig román seregek masíroztak.

Károlyi Mihálynak a Magyar Nemzeti Tanács elnökének úgynevezett „népkormánya” nem csak tehetetlenül nézte a bukást, de tevőlegesen hozzá is járult az országvesztéshez. A tehetetlen és tehetségtelen kormányt a haladók egy még rosszabb változata cserélte le, kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot.

Pikler Gyula bármennyire is nagy tudású embernek tartotta magát – és ez igaz is volt – harcias antiklerikalizmusával, különösen a katolikus egyház támadásával és annak eszmei rongálásával szerzett elhervadhatatlan érdemeket a haladó ateista közönség köreiben. Az 1907-es pécsi kongresszuson gúnyolta és számonkérte a katolikus egyház nemzetek felettiségét, miközben bírálta annak elkötelezettségét. Mint más progresszív, ő sem látta, hogy az ország lakosságának mintegy felét kitevő nemzetiségek saját egyházaikba húzódva remélik és várják a magyar birodalom bomlását. A trianoni ítélethez szorosan kapcsolódik az a tévhit, hogy a nemzetiségekkel ki lehetett volna egyezni, azokat csak a pesti kabaré szintjén ismerő entellektüelek: mint pl. a galileisták, a nemzeti és polgári radikálisok vágyálmaiban (szabadság-testvériség vagy a harmincmillió magyar által lakott magyar birodalom) fantazmagóriáiban létezett.

A szláv-román tengerben élő magyarság ellen dolgozó szlovák evangélikus, szerb és román görökgeleti és talán a nemzet megszállottságban mindegyikőjükön túltevő román görögkatolikus egyházak a saját nagynemzeti államaikért dolgoztak. Ezek már többször bizonyították a távoli és közelmúltban, hogy ők szimbiózisban élnek népükkel, és ha kell magyarirtásig is haj-landóak agitálni (a rasszizmust Nyugaton fogalmazták meg, de ők már a 18. században azt alkalmazták is). A világháborús vereséget (számukra győzelmet) már előre elkönyvelő kisebbségek egyházaik által vezetve szinte zökkenőmentesen csatlakoztak a nemzeti utódállamok keretébe.

A forradalmak forgatagában – Pikler Gyula 1919 legelején még írt egy visszaemlékezést Ady halála alkalmából. A tavasszal kiburjánzó proletárdiktatúra eszmeiségét viszont nézeteivel nem tudta összeegyeztetni, talán ráeszmélt, hogy teremtményei már meghaladták az ő végül is korrekt -kispolgári- mentalitását. Pikler, aki közismerten nem rokonszenvezett a proletárdiktatúrával, nem követte régi elv- és harcostársait, akik behódoltak a diktatúrának. 1919. április 5-én, alig néhány nappal a proletárdiktatúra

őrizetben tartották. Külföldre távozásával, majd az ellene indított fegyelmi eljárással Pikler Gyula közéleti tevékenységének vége szakadt. Míg Pikler Bécsben várta (sok más neves személlyel együtt) a hazai események lecsengését, a vörös rémuralom tombolását, addig családtagjai, pl. sógora rövid ideig életveszélyben voltak, lévén gazdag zsidók. Az addig fanatikusan küzdő tanácshatalom vezetői 1919 nyarán elég lazán levertnek nyilvánították a forradalmat, és nem várva a román-antant támadás beérkezését, maguk is Bécsbe távoztak! 

Hazatérése és belső emigrációja – 1920 júniusában az egyetem felszólította az akkor Bécsben tartózkodó Pikler Gyulát, hogy foglalja el állását, ő azonban nem jelentkezett szolgálattételre. A tanács először a tanszéket megüresedettnek jelentette ki, majd tekintettel 35 évi szolgálatára, nyugdíjazását javasolta, amit a római katolikus pap, Vass József  vallás- és közoktatásügyi miniszter 1921. február 23-án elfogadott.

A helyzet rendezésével (a győztesek a nemzeti konzervatív erőkre bízták az országot), Pikler hazatért, felesége családja jelezhette neki, hogy előbb a „vörösök”, majd később a „fehérek” terrorját túlélték, most már biztonságban hazatérhet. Hazatért, de már nem vehetett részt az oktatásban, budapesti tanártársai most fizették vissza azt a sok sértést, megaláztatást, amit ez idáig Piklertől elszenvedtek.

Pikler Gyula 1922-ben a Heves vármegyei Ecsédre vonult vissza, élete hátralévő éveiben felesége, Spitzer Anna ecsédi (Heves v.m.) birtokán élt. Apósa, Spitzer László gyöngyösi nagykereskedő, gyáros, valamint földbirtokos nagybérlőként tevékenykedett, testvérével együtt szép szőlőbirtokkal is rendelkeztek. Spitzer László leánya, Pikler Gyuláné Spitzer Anna igen aktívan vette ki részét izraelita nőegyletet életében, vagyonát később a hitközségre hagyta.

Ebben az esztendőben válaszolt a Nyugat hasábjain Ignotus Pálnak (aki 1919-ben még ifjú kommunista, de 1920-ra már polgári liberális) Költés és való című írására. A haladók azonban már karanténba helyezték, többé már nem számítottak rá. 1937-ben bekövetkezett halálakor Pikler Gyulát a kisközség Akácfa utcai temetőjében helyezték örök nyugalomra. Ennek apropóján a Nyugat és a Századunk emlékezett meg hosszabban, az utóbbiban később őt méltató tanulmány is megjelent. Székely Artúr közgazdasági író így írt erről a Nyugatban 1938-ban megjelent nekrológban: “A napi politikától való tartózkodása miatt nem egyszer szemrehányás érte, sőt gúnyos megjegyzések is hangzottak el fiatalabb barátai részéről a lélektani kutatások elefántcsonttornyába vonult tudósról”.

Ez nyilván már Pikler pszichológus korszakára utal; viszont mindvégig igaz volt, hogy a Társadalomtudományi Társaság radikális tagjait „a politikai mozgalom és agitáció útjára nem követte”. Pikler úgy járt Budapesttel, mint a megannyi őt követő vidéki tehetség. A régmúltból ideszakadt szörny fölfalta, megemésztette, majd kiköpte … ezek után a szülőföldre sem emlékezve azt tartotta, hogy a szörny bűzös gyomra volt az anyaméh, ahol emberré formálódott.

„Nagy tudós, mély gondolkodó, az emberi gondolat és műveltség sokoldalú áhitatos tisztelője, a haladás és humanizmus nagy hirdetője volt.” – fogalmazta meg napjainkban Zsidai Ágnes, a pikleri életmű elemzője.

Az írástudók, és tegyük hozzá, a katedrával rendelkezők felelősségéről …

Végezetül így nem tűnik egy plutarkhoszi drámai életpályának Pikler Gyula működése, de ha jobban belegondolunk, hogy mit vetett (antiklerikalizmus-internacionalizmus), és hogy mit aratott (törvénytelen hatalomátvételek, vörös-fehér terror, Trianon máig ható drámája, és a meg nem élt zsidóirtás), úgy már behelyezhetjük az életművet a nagy tragédiák közé.